Sinka László főtitkár válasza a Népszava 2017.10.11. írására

Ne legyen kötelező, de lőjenek

Népszava 2017. nov 15. 

Meglátásunk szerint Vas András „Iskolák célkeresztben” című írása nem tartalmazta a sportlövészettel, az iskolai lövészettel kapcsolatos teljes képet, ennek megfelelően az olvasóban téves kép, rossz, elítélő vélemény alakulhat ki a sportágról. A cikk illusztrációjaként felhasznált fotó pedig mindenképpen félrevezető képet sugallt, hiszen a fiatal lövő kezében lévő eszközzel nem folytatnak sportlövő tevékenységet, így az nem is tartozhat az iskolai lövészet témájába.

Az iskolai lövészet terve a légfegyveres (puska, pisztoly) ill. optikai (lézeres) lövészetet takarja. A fegyvertartásról szóló 115/91 sz. kormányrendelet értelmében a 7,5 joule torkolati energia határ alá eső fegyverek nem minősülnek lőfegyvernek, és a légfegyverek ebbe a kategóriába tartoznak, így a cikkbeli folyamatos, „fegyverek”-re való hivatkozás megtévesztő lehet. Ugyancsak pontatlan az a kiemelt hivatkozás, hogy a sportlövőknek pszichológiai alkalmassági vizsgán kell megfelelniük, mivel ez olyan felnőtt magánszemélyekre vonatkozó kötelezettség, akik saját, sportcéllal tartott tűzfegyvereiket – kis- és nagykaliberű pisztolyokat – otthon kívánják tárolni.

A sportlövészet a magyar és nemzetközi olimpiai mozgalom elismert sportága, amely 1896 óta szerepel a modern olimpiák műsorán. A Magyar Sportlövők Szövetsége 2021-ben ünnepli megalapításának 150. évfordulóját. A sportlövészet ugyanolyan sportág, mint bármely más, semmivel sem veszélyesebb. Fegyelemre, koncentrációra tanít és pozitívan hozzájárul a fiatalok személyiség fejlődéséhez

Sportágunk a rendszerváltással óriási vérveszteségeket szenvedett, a múlt rendszerben az MHSZ léte olyan bázisa volt a sportlövészetnek, amely folyamatosan biztosította a hátteret, a tehetségek áramlását, a lőterek működését, a szakemberek munkájának ill. a versenyzők versenyeztetésének feltételeit. Ehhez hozzájárultak az iskolai lövész szakkörök is. E rendszer egyik napról a másikra való megszüntetése olyan következményekkel járt, mintha valaki alól kihúzzák sámlit. Az egyesületek megszűntek, a szakemberek az élet más területeire sodródtak, a versenyzők száma drasztikusan lecsökkent, az ebek harmincadjára jutott lőterekből parkolók, bevásárlóközpontok, lakóparkok, sőt kutyafuttatók lettek.

A leépülést jól érzékelteti, hogy az 1992. évi barcelonai olimpiára még 18 magyar sportlövő tudott kvalifikációt szerezni, Londonra (2012) ebből mindössze 3 maradt. A válogatott kereteknek a mai napig nincs állandó felkészülési helye.

Magától értetődik, hogy szövetségünk örömmel fogadta a kormány azon elképzelését, amely a hazafias nevelés keretein belül a lövészetet is megjeleníti és a honvédelmi sportközpontok létesítése révén a lövészet létesítményeinek valamint utánpótlásának helyzete is várhatóan javul. Az iskolai lövészet tantervbe való opcionális beépítése lenne az optimális megoldás, hiszen a légfegyveres lövészet kis költség igényű, viszonylag kis térigényű (10m lőtáv) tevékenység, és a gyerekek között a lövészet mind a mai napig nagyon népszerű. Túlzónak és indokolatlannak tartjuk a cikk azon megállapítását, hogy a lövészet tantervbe építése életveszélyes kockázatot hordoz.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy a cikk mondanivalója jól tükrözi a jelenlegi magyar közhangulatot, a fegyverellenes gondolkodást, de ennek – mint mindennek – van egy másik, általunk képviselt olvasata is, amely úgy gondoljuk, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó teljes képet kapjon.

Sinka László főtitkár, Magyar Sportlövők Szövetsége