Elhunyt Simkó Imre

ELHUNYT SIMKÓ IMRE (1939-2021)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 82 évesen elhunyt kiváló sportlövőnk, kétszeres olimpikonunk

Simkó Imre lánya Edit búcsúzik a múlt héten elhunyt édesapjától:

„Ezt az egy hetet még kibírom!” - mondta, utána „Mardel nevetés” ((Igen, a Flúgos futam-ból. Fiatalabbaknak Google szükséges))

Évek óta minden problémára ez volt a válasza.

Gondolkodom hétköznapi emlékeken. Alig vannak. Csak különleges alkalmak. Ő ilyen volt. Néha volt csak jelen, és nem volt hétköznapi.

- Megtanultam gyilkolni, ami számára dicsőség volt, számomra egy nap teljes lelki nyomor és a fogadalom, soha többet. Azt a vadkacsát, csodás kis gácsért, sosem felejtem. Utána persze rengeteget lőttem céltáblára, söröskupakra, gyertyalángra, lufimadzagra…

- Mert megtanított lőni. Nagyon komoly fegyverekkel. Sosem érdekeltek, de így figyelt rám és büszke volt. Mondjuk az nekem is öröm volt, hogy 3 mesterlövészénél is jobbat lőttem majdnem 14 évesen. Ő büszkén nézett, és „Jól van, Picerkém!” kíséretében megveregette a vállam. Én meg elégedetten láttam a legyőzött férfinépet. És mi volt nekem ez akkor,… anyám elcseszett házasságát nézve, hatalmas dolog. Megtanultam, nem kell félni, egy pasi nem mindenható, nem jobb mindig mindenben. Nem tudom, akarta-e, hogy megtanuljam ezt is, de így mégis megadta a lehetőséget a maga módján. Versenyezni persze sosem engedett el, mert ő már túl volt több olimpián és világversenyen. Mikor csábítottak, keményen lebeszélt. Szinte tiltott. Engem meg szerencsére sosem érdekelt annyira, inkább a könnyű siker vonzott. Mert tőle tanultam, „ha van egy jó fegyvered, ami a szemedhez van belőve, akkor nincsenek csodák.„ És „nem a bogyó mennyisége számít, amit ellövöldözöl, hanem a jó elhelyezkedés. Célozni kell megtanulni”. Találkoztam több tanítványával is. Istenítették. Az aranyköpései fel voltak írva az öltöző falára. Igaz, „Kedves Fiúk!”?

- Megismertem a „masculin társadalom” működését. És azt, hogy nem oké ez így! És végül eljutottunk oda, ha nagyon durván szexista vicceket mondott, jeleztem, hogy nem biztos, hogy jó fülnek meséli ezeket. És ő végül, sok-sok év után, ezért bocsánatot kért, és kisfiús hangon mondta, hogy „Ne haragudj, Picerkém, tudod, nekem csak a poén számít!”

- Nem csak tőle, de a tőle lesett esendőség miatt, megtanultam a fúrás-faragás és szerelés művészetét. Majd lettem bölcsész, akivel „öröm lenne lakatlan szigetre kerülni, mert vele túl lehet élni” (ez egy mérnök mondata több másik egyetértésével)

- Jártam horgászni úgy, hogy enni egyáltalán nem szeretem a halat, és szerintem egy könyvvel ülni sokkal szórakoztatóbb, mint a botot vagy az úszót nézni. Fogtam neki harcsát, és mindenféle halakat, hogy mutassam, ezt is tudom. Nagyon meg volt velem elégedve. „Jól van, Picerkém!” és vállveregetés.

- Van egy egészen fanyar humorom. Aránylag hamar tudok egy lépést hátrébb lépni, és nevetni a dolgokon. Ezt tuti tőle van, mástól nem tanulhattam. De persze, ebben az a legjobb tanár, akit az anyja 6 évesen cserbenhagy, mert meghal a háborúban. Ehhez kell humor.

- Rohamoznak az emlékek. Különleges helyzetek. Ő erre volt nekem. És azért, hogy éljek.

Ő volt az én apám.

Másoknak:

„Simkó Imre
1939 – 2021
Kétszeres olimpikon, háromszoros európai bajnok, rengeteg nemzeti és nemzetközi verseny bajnoka, részese….

Honvéd sportoló, edző.

A Forradalmi Rendőrezrednél mesterlövész-kiképző, fegyverfejlesztő

Könyvet írt a szolgálatról, hitről, családról. Az életéről, ahogy ő látta. Nem könnyű, de különleges rácsodálkozás volt elolvasni ”

Halála előtt három héttel megmentettem az életét, időben hívtam a mentőt. Többször rosszallását fejezte ki, miért nem hagytam elaludni („Ejnye , Picerkém!”), de megölelgetett.

Halála előtt két héttel az unokahúgom mentette meg, időben hívta a mentőt. Többször rosszallását fejezte ki, miért nem hagyta elaludni („Ejnye , Mazsolkám!”), de megölelgette.

Viccelődött: „ A holtverseny 1:1” (és Mardel nevetés)

A holtversenyben végül ő győzött. Eddig tartott az egy hét.

…ha minden úgy van, ahogy viccesen mondta, akkor ül egy felhő szélén, és nevet rajtunk, de drukkol is!