Elhunyt Sándor Zoltán

Most kaptuk a szomorú hírt, hogy Sándor Zoltán olimpikon sportlövő, mindenki szeretett Zoli bácsija, a legendás edző életének 98. évében elhunyt.

Temetése 2023. november 20.-án 11 órakor, az Óbudai temető szóróparcellájában lesz.

Sándor Zoltán 1967 és 1975 között az Újpesti Dózsa sportlövője volt, majd közel két évtizeden át edzőként tevékenykedett a klubnál. Versenyzőként az országos bajnokságokon, különböző számokban öt egyéni és 24 csapatbajnoki címet szerzett, olimpikon is volt, majd később edzőként nevelt olimpiára kijutó tanítványokat.

1926. március 28-án Kerepesen született egy négy gyermekes családban. Később Kistarcsáról Vácra járt a Gépipari Technikum nehézgépgyártó tagozatára, 1941-ben lett ipari tanuló a Lehel téren, a Vadásztöltény, Csappantyú, Gyutacs és Fémárugyárban. 1942-től már Nagytéténybe járt lövészetre, ahol mellette kispuska-lőszergyártás lett a feladata, belövő mesterként a gyártmányok gépi kipróbálását is ő végezte. Itt gyorsan felfigyeltek kiváló képességeire, így került a gyári csapatba 16 évesen. 

1944-ben lett katona, majd szovjet hadifogolyként 1945-ben Donyeckbe került, a Szaratov-gyárba. A fogságból 1946 decemberében tért haza, utána sportlövőként a Kistarcsa és Nagytétény csapatát erősítette. 

Esztergályosként kezdett dolgozni először Budapesten, majd Debrecenben, később lehetőséget kapott, hogy továbbtanuljon, így került Vácra, ahol az egy éves bentlakásos iskola elvégzése után magyar irodalmat és nyelvtant tanított az Öntőipari Szakiskolában, miközben az esti tagozaton még maga is tanulmányait folytatta. 

Aztán 1953-ben családjával már Debrecenben kapott lakást, ott a Gépipari Technikumban elméleti oktatást és szakmai gyakorlatot is vezetett. 

A debreceni Zalka Máté MHSZ-ben szerezte meg a II. osztályú minősítést a nyílt irányzékú kispuska szakágban. Akkor még a 30 lövést úgy kellett teljesíteni, hogy 10 álló, 10 térdelő, 10 pedig fekvő testhelyzetben történt.

1955-ben visszaköltöztek Budapestre, Sándor Zoltán a Marczibányi Lőtéren, a Központi Lövész Klub (KLK) versenyzőjeként szerzett I. osztályú minősítést. Kisebb megszakításokkal 1960-tól 15 éven keresztül volt válogatott kerettag. 

Nagyöbű sportpuskával 1964-ben, a tokiói olimpián egyéni összetettben 1106 körrel a 16. helyet szerezte meg, 1965-ben a bukaresti Eb-n kisöbű sportpuskával negyedik, standard puskával csapatban ötödik lett. 1966-ban a wiesbadeni világbajnokságon csapatban szintén ötödik volt, az országos bajnokságokon különböző versenyszámokban öt egyéni és 24 csapatbajnoki címet szerzett. 

Az Újpesti Dózsához versenyzőként 1968-ban igazolt, 1972-től már másodedzőként is dolgozott az egyesületnél, majd megszerezte az edzői oklevelet is. Az aktív sportolást 1975-ben fejezte be, de edzőként egészen 1993-ig a klubnál maradt. 

Saját nevelésű versenyzői közül Spránitz Gábor junior világbajnoki címet nyert. Vári Zsolt pedig 1992-ben nyolcadik lett Barcelonában, az olimpián. 

Feleségével 1951 óta voltak házasok, két fiuk és egy lányuk született.. Az elmúlt években Sándor Zoltán már unokáim, dédunokáit tanítgatta a távoli célok elérésére.

Őszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak, emlékét örökre megőrizzük!